27.rész- Micsoda nap!

27.rész

Megcsörrent a telóm. 

-Basszus Lou. Anyám hív. Had vegyem fel.- nos igen, elég érdekes pózban voltunk. Én voltam alul, Louis ült a csípőmön, és simogatta a hasam, a csók közben. Abbahagyta amíg elővettem a telefonom.

-Mond.

-Neked is szia Lina.

-Megkaptad az üzenetem?

-Igen, ezért hívlak.

-Akkor jó. Szia.

-Lina várjál! Egyáltalán nem tetszik, hogy 5 világsztárral mész a turnéjukra. Azonnal menjél haza!

-Anya, nem! Hallottad az üzenetet... Nem érdekelsz!

-Hogy mondhatsz ilyet?

-Így ahogy mondtam. És ha nem haragudnék rátok, akkor sem mennék haza, mert Lindsay-vel mi vagyunk a fiúk háttérénekesei.

-Nem értek egyet veled, És nem kaptad meg az engedélyem! Ahogy azokhoz a kurva tetoválásokhoz sem, mégis megcsináltattad őket.

-Na látod, nem kell az engedélyed ahhoz, hogy azt csináljak amit akarok. Na szia.

-De Lina...- nem tudta befejezni, mert kinyomtam.

-Hol is tartottunk?- kérdeztem Louistól mosolyogva.
Ő csak rám mosolygott, és hátradöntött az ágyon. Folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Nem jutottunk tovább a csóknál. Kb fél óra múlva kimentünk a nappalinak nevezhető részlegbe ahol a többiek ültek. Harry a kanapén ült, mellkasán Lindsay feje, aki aludt. Mellettük Liam, Zayn, és a fotelben Niall.

-Na, ki huncutkodtátok magatok?- kérdezte Harry vigyorogva.

-És ha igen?- kérdeztem nyelv kinyújtva.

-Hoppá!

-Amúgy nem volt semmi. Mikor érünk már oda?

-Kb 3 óra múlva.

-Mennyi?

-Jól hallottad. Nem csinálunk addig valamit?

-Mit szeretnél csinálni Styles?- kérdeztem röhögve.

-Mondjuk üvegezhetnénk.- erről eszembe jutott az este. Kigördült egy könnycsepp. Louis egyből megölelt, én a nyakába fúrtam az arcom.

-Valami baj van?- kérdezte Liam aggódóan.

-Nem, semmi, csak...

-Csak?

-Majd elmesélem. Vagyis.. Inkább elmondom most, most mindenki itt van, nem kell többször elmondani.

-Lina, biztos ezt szeretnéd?- kérdezte Louis suttogva.

-Igen.

Elmeséltem nekik mindent. Nagyon megdöbbentek.

-El sem tudom hinni. Ráadásul cukor beteg is vagy... Hihetetlen egy lány vagy. Mindig mosolyogsz ha kell, nem gondolsz a múltra. Nagyon becsüllek érte.- mondta Harry.

-Köszönöm. De inkább beszéljünk másról.

Elbeszéltük az egész utat. Írországban a fiúknak még volt egy kis dolguk, így mi Linnel úgy gondoltuk, hogy meglepjük őket. Elmentünk egy tetkó szalonba. Én már megszoktam, de Lin nagyon félt. Velem kezdték. Egyforma tetkót csináltattunk. A lapockánkra irattuk, hogy:

"Forever Directioner"

A fiúknak akartunk meglepetést szerezni. Mikor kész voltam, Lin hezitált egy kicsit, de végül beült a székbe. Szegény, szorította a kezem. A végén már ő is élvezte. Mondta, hogy csináltat majd még tetkót. Hihetetlen egy lány! Mikor végeztünk, kifizettük, és elmentünk sétálni. A tetkószalon előtt egy kisebb meglepetés várt minket. Egy csomó riporter volt ott. Kérdezgettek, de nem válaszoltunk. Elmentünk vásárolni is. Én vettem egy új köldök piercinget, mert már untam a régit. Egy L betű lógott róla. Lin pedig 6 pár fülbevalót vett magának, mert kb 10 lyuk van a fülében. Mikor végeztünk, felhívtuk a fiúkat, hogy jöjjenek értünk. 10 perc múlva ott is voltak. Megbeszéltük Linnel, hogy nem mondjuk el a tetkót, kíváncsiak vagyunk, hogy mikor veszik észre. Nem kellett sok idő, Liam ugyanis 2 perc alatt kiszúrta.

-Csajszik! Ezt el sem hiszem. Úristen, de édesek vagytok.- mondta mosolyogva. Mi csak rámosolyogtunk. A többiek nem értették, hogy mi történt. Liam elmondta nekik. 

-Jajj, de édesek vagytok.- mondták egyszerre. 

-Nagyon jó lett. Lin neked ez az első?- kérdezte Harry, két csók között.

-Igen, és nagyon féltem.

-Majdnem eltörte a kezem.- mondtam nevetve. Mind elnevették magukat.

Sajnos ezt elkiabáltam, mert a parkban megbotlottam egy faágban és ráestem a kezemre...

26. rész - Az utazás

26.rész

A buszon nagyon jól elhülyéskedtünk, énekeltünk, táncoltunk, stb. Hajnali 1-kor Paul szólt, hogy menjünk feküdni, mert Spanyolország előtt elmegyünk Írországba, Niall szüleihez. Ugyanis Niallnek nem sokára szülinapja, és most megünnepeljük, mert amikor lesz, akkor nem leszünk itthon. Mindenki lefeküdt aludni, én Louissal és Liammal aludtam egy szobában. Amit ezek este műveltek.. Nem kívánom senkinek.. Szerintem ebből rájöttetek, hogy mindketten perverz fantáziájúak, de közel sem annyira mint Harry. De már ők is nagyon rosszak, hát akkor Harry? Liam kitalálta, hogy játszunk kérdezz felelek-et, így 3-an. Beleegyeztünk, majd Liam kezdte.
-Lina. Zayn előtt hány barátod volt?
-Nem sok. Talán 2-3.
-Értem. Te kérdezel.
-Öhhm.. Louis! Honnan tudod, hogy ki az igazi számodra?
-Nem tudom... Egyszerűen csak érzem, hogy ha vele vagyok akkor jól érzem magam.
Elmosolyodtam, majd Louis jött.
-Lina, szűz vagy még?- kérdezte röhögve.
-Ne már.. Ezt most muszáj volt?
-Igen, de válaszolj. Mi is elmondjuk, hogy kivel, mikor.
-Nem. De azt nem mondom el, hogy mióta nem.
-Deee, muszáj.- nyavalygott Liam.
-Majd egyszer talán elmondom. De ez most egy olyan történet,  amiről nem szeretnék beszélni.- mondtam és kigördült egy könnycsepp.
-Ne haragudj Lina, nem akartam.- mondta Louis és átölelt. Belefúrtam az arcom a nyakába, és hamarosan elaludtam. Reggel kisírt szemekkel ébredtem, ami nagyon meglátszott, ezért gyorsan elmentem fürdeni, és rendbe szedni magam. Még senki nem volt ébren, ezért igazán könnyű dolgom volt. 5 perc alatt lezuhanyoztam, megtörülköztem, felöltöztem, és neki láttam a sminkelésnek. Alapozó, szempillaspirál, szemceruza és egy kis szájfény. Nem szeretek úgy kinézni, mint egy plázacica. Felkötöttem a hajam, és kicsit felemeltem a fejem. Még látszott a nyoma annak, amit velem tett az a féreg. Nos elmesélem mi történt.
13 évesen volt egy barátom aki 3 évvel idősebb volt nálam. Ő már nagyon le akart velem feküdni, de én mondtam neki, hogy nem állok rá készen. Úgy tűnt, hogy megértette, de igazából nem. Egyik nap áthívott magához, mikor a szülei nem voltak otthon. Felmentünk a szobájába, és elkezdett vetkőztetni. Ellenkeztem, de leszorította a kezem. Szorította a csuklóm, majd az egyik kezével az éjjeli szekrényből kivett kb 4 kötelet. A két kezem oda kötötte az ágyhoz, majd egy kötéllel a két lábam is. A negyedik kötéllel pedig..nos szorította a nyakam. Azt mondta, hogy ha az övé nem lehetek, akkor senki másé ne legyek. Meg akart folytani. Megkötötte a kötelet, és megerőszakolt. Közben az anyja hazaért, észrevett, hogy sikítozok, felrohant a szobába, és meglátta, hogy mit tesz velem az ő fia. Hívta a rendőrséget. Amíg nem érkeztek meg, addig ő nyugtatott. Felhívta anyut, elmesélte, hogy mi történt. Anyuék egyáltalán nem haragudtak. Azóta nem beszéltem se vele, se a családjával.
Amíg ezen gondolkodtam, sírni kezdtem. Eddig a heget mindig eltakartam alapozóval. Most a sírástól teljesen elfolyt a sminkem, az alapozó is kezdett elkenődni. Valaki átölelt hátulról, és a fejét a nyakamba fúrta. Megfordultam és látta, hogy sírok. Rákérdezett, hogy mi a baj.
-Lina, minden rendben?
-Louis, elmondom, hogy miért sírtam tegnap, de ne mond el senkinek kérlek.
-Ígérem.
Elmeséltem neki mindent elejétől végéig. Nagyon meglepődött.
-El sem hiszem, hogy valaki ilyet tett veled. Nagyon sajnálom.
-Ami történt, az történt.. Ezért nem engedek magamhoz közel akárkit. Nem tudom, hogy mik a valódi érzései, mit gondol valójában, és, hogy mire is kellek neki igazából. Látod, Zaynnek is csak egy kaland voltam.
-Zayn szeretett téged. De halványan még mindig érzett Perrie iránt valamit. Hiszen majdnem két évig együtt voltak.
-És most is együtt vannak.- mondtam mosolyogva.
-Örülök, hogy mosolyogsz.
-Ha Zayn boldog akkor én is. Úgy értem, ha ti boldogok vagytok, akkor én is.
-Örülök neki.
-Mikor érünk Írországba?
-Még 4-5 óra.
-Úristen. Mit csináljunk addig?
-Megnézhetnénk egy filmet, csak mi ketten. Na?
-Nekem tetszik.
-Akkor jó.
Mindenki lassan felébredt, mi pedig közöltük velük, hogy filmet nézünk és ne zavarjanak. Persze Harrynek beindult a fantáziája.
-Filmet néztek mi?- kérdezte kaján vigyorral.
-Igen Harry, képzeld filmet nézünk.
Bementünk a szobába, és Louis bezárta az ajtót.
-Hihetetlen, hogy mennyi minden történt veled, mennyi mindenen keresztül mentél, és még is itt vagy. A vagdosás, a betegséget, ez a dolog... Büszke vagyok rád.
-Tudod.. ha nincs a családom mellettem, akkor már lehet, hogy nem lennék. Köszönöm Louis.
Hosszasan néztük egymást, és Louis egyre közelebb hajolt, majd megcsókolt, mikor...

25. rész - Indulás Spanyolországba *-*

25. rész*-* ez is eljött:) komikat kérek:)


25.rész

Reggel arra keltem fel, hogy valaki az ágyamon ugrál. Louison kívül senki nem volt a házban, így sejtettem, hogy ő az. De amikor kinyitottam a szemem, egy igen nagy meglepetés fogadott.
-Harold Edward Styles! Most jobb ha menekülsz.-üvöltöttem Harrynek, aki egyből futásnak indult. Mivel még korán volt (10:30) nem futottam utána, mert nem tudtam.
-Elintézzem?-kérdezte Louis mosolyogva. Én csak bólintottam neki, majd felállt és utána futott. Ekkor belépett Niall, Liam és Zayn az ajtón.
-Jóreggelt álomszuszék.- kezdte Liam.
-Mit akartok itt ilyen korán?- kérdeztem fáradtan, kócosan, pizsiben.(ami egy combközépnél rövidebb póló, és franciabugyi volt)
-Korán? Fél 11 van!
-Nekem az korán van.
-Na jól van. Csak Louisért jöttünk. Ma indulunk.
-Ma?
-Igen.
-Értem. Azért azt megengeditek, hogy elbúcsúzzak?- kérdeztem a könnyeimmel küszködve, még is mosolyogva.
-Nem kell elbúcsúzni.
-Ezt, hogy érted?- néztem rá értelmetlenül.
-Te is jössz velünk! Vagyis ti is jöttök. Lindsay-vel.
-Hogy mi?- ugrottam fel örömömben.
-Paul hallotta a múltkor, hogy énekeltetek, és kitalálta, hogy ti lesztek a háttérénekeseink.
-Na ne! Most tuti csak ugrattok.
-Szerinted ezzel viccelődnénk?- nézett rám Zayn.
-Háát.. ahogy titeket ismerlek.- mondtam röhögve.
-Nem viccelünk. Pakolj össze és indulunk.
-Istenem, ezt el sem hiszem. Köszönöm srácok!- ugrottam a nyakukba. Amit elég rosszul tettem, ugyanis elfelejtettem, hogy pizsiben vagyok. Mikor elengedtem őket, elindultam fel a szobámba, de a lépcső felénél hallottam, hogy a fiúk röhögnek. Lenéztem a korláton keresztül, majd Liam felkiabált:
-Lina, tudod, hogy jó segged van?- kérdezte röhögve, mire mindannyian elröhögték magukat.
-Liam, tudod, hogy ha még egyszer ránézel, kiheréllek?- kérdeztem gúnyos mosollyal, majd felmentem a szobámba. Gyorsan felöltöztem, és elkezdtem összedobálni a cuccaim a bőröndbe. Mikor kész voltam, szóltam a fiúknak, hogy segítsenek cipekedni. Louis és Harry feljöttek a bőröndjeimért, én meg felhívtam gyorsan anyut. Nem vette fel a telefont. Hagytam neki üzenetet.
-"Szia anyu. Elmentem a fiúkkal a turnéra, fél év múlva van vége. Mivel ti nem igazán kerestek engem, amióta mama meghalt, nem érdekel a véleményetek. Szia!"
A végét már dühösen mondtam, amit valószínűleg Niall is észrevett.
-Minden rendben?
-Persze, csak mamám meghalt pár napja. Anyuék elutaztak elintézni a temetést, és azóta nem is kerestek.
-Sajnálom.- mondta, majd megölelt.
Mikor minden cuccom lent volt, elindultunk a turné első helyszínére: Spanyolország! *-*

24. rész - A bejelentés

24.rész

Nem csókoltam vissza, most elhúzódtam. Louis nem is kérdezősködött csak felállt és kiment az erkélyre. Látszott rajta, hogy valami bántja. Hogy fáj neki. De ezt magának sem vallotta be. Nem mentem oda hozzá, úgy éreztem, hogy hagyni kell. Ekkor megcsörrent a telefonja. Harry volt az.
-Szia Harry, Lina vagyok. Louis most nem ér rá.
-Szia. Minden rendben? Akkor majd később felhívom, mert beszélni szeretnék vele.
-Igen, minden rendben. Okés. Szia.
-Szia.-letettük, majd kimentem hozzá.
-Harry keresett. Mondtam, hogy nem érsz rá. Azt mondta, hogy visszahív.
-Oké. Köszi.
Ott ült a földön, a falnak támaszkodva. Leültem mellé, ő csak rámnézett. Rámosolyogtam, de ő elfordította a fejét, és bámult a távolba.
-Hogy vagy?-törtem meg a csendet.
-Egyedül.-válaszolta rám se nézve.
-Nem vagy egyedül. Melletted vagyunk.
-Ezt nem érted. Nem úgy vagyok egyedül. Tudom, hogy mellettem vagytok, és még is fáj.
-Mi fáj Louis?
-Nemtudom. De érzem. Legbelül fáj. Minden lépés, mozdulat, szó. Érintés.
-Ne..Lou..
-Lina! A legjobban az fáj, hogy neked okozok fájdalmat.
-De Louis, nekem nem okozol fájdalmat.
-De igen. Neked, Zaynnek és Niallnek is!
-Louis Tomlinson! Ezt most hagyd abba.-üvöltöttem vele. Nem okozol fájdalmat senkinek!
-Sajnálom, én csak...
-Semmi. Most pedig hívd fel Harry-t, hogy miért keresett.
-Rendben. Hozol nekem egy répát?-kérdezte cuki fejjel.
-Persze.
-Bementünk, Louis felhívta Harryt, én meg lementem a konyhába répáért.
Mikor felmentem, ott ült az ágyon.
-Valami baj van?
-Beszélnünk kell!
-Mi történt?
-2 nap múlva elutazunk. Fél éves európai turnénk lesz.
-Mi?
-Sajnálom. De megbeszéljük Paullal és Simonnal, hogy jöhettek-e velünk.-felállt, odajött hozzám, és szorosan megölelt.
-Louis, ne hagyjatok egyedül.-sírni kezdtem.
-Semmiféleképp nem hagyunk egyedül.
-Köszönöm. Késő van, feküdj le. Még elmegyek zuhanyozni.
-Jól van. Siess!
Gyorsan elmentem fürdeni, de mikor kimentem Louis nem volt az ágyban... Az erkélyen ült, és cigizett.(?) Direkt nem szóltam neki. Kíváncsi voltam, hogy elmondja-e. Lefeküdtem, betakaróztam, és vártam Louist. Körülbelül 10 perc múlva jött be.
-Mi ez a cigi szag?
-Hát..öhmm..én rágyújtottam..
-Mi? Miért?
-A turné miatt. Mindig ideges vagyok előtte.
-Értem.
-Nem haragszol?
-Nem. Hiszen te is elnézed nekem.
-Na jól van. Jó éjt.-mondta és nyomott egy puszit a nyakamra.
-Jó éjt Louis.
Hamar elaludtunk. Viszont ami reggel fogadott az nagyon meglepett....

23.rész- Az igazság

23.rész

Miközben ezeken gondolkodtam, Louis magához húzott. Ott feküdtünk az ágyon egy ideje, amikor csengettek.
-Megyek, megnézem ki az.-mondtam, majd lementem és ajtót nyitottam.
-Csajszi. Mehetünk?-basszus, el is felejtettem.
-Őő, Demi van egy kis gond. Azt hiszem most nem tudok menni.
-Mi történt?
-Gyere be, elmondom.
Leültünk a nappaliban, és belekezdtem.
-Szóval. A mamám ma meghalt.-megint sírni kezdtem.
-Sajnálom. Egyedül vagy?
-Igen, anyuék elmentek a kórházba.
-Figyelj ha pihenni szeretnél, akkor nem is zavarlak.
-Maradj nyugodtan. Így legalább tudunk beszélni.
-Rendben. Szóval mi van veled meg Niall-el?
-Igazából semmi. Először Zaynnel jártam, de szakítottunk. Niall-el csak kavartam, de igazából, csak ő meg Louis találta ki, hogy felnyissák a szemem arra, hogy én igazából Louist szeretem.
-És felnyitották?-kérdezte kacsintgatva.
-Azt hiszem.-mondtam elvörösödve.
-Jólvan, ez a ti dolgotok. Nem szólok bele.-ekkor lejött Louis az emeletről, egy szál boxerben.(?)
-Öhhm....szia Demi. Nem tudtam, hogy itt vagy.-mondta, miközben a tarkóját vakargatta.
-Én nem is zavarok tovább, sziasztok. Majd még hívlak csajszi.-mondta Demi, és kiviharzott a házból.
Felmentünk a szobába, és én leültem az ágyra, míg Louis kiment az erkélyre. Elővettem a telefonom, és elkezdtem nézegetni a képeim. Volt egy csomó képem anyuékkal, az öcsémmel, a srácokkal. De egyen nagyon meglepődtem... egy kép a bulin ahol épp Louissal csókolózok. Nem töröltem ki, hisz ez az első közös képünk, ráadásul csókolózunk rajta. Az első csókunk.. bár eléggé ittas állapotban történt meg, mégis csak az első volt.Annyira belemélyültem a képbe, hogy észre sem vettem, hogy Louis leült mellém.
-Mit nézel?
-A buliba készült ez a kép.-mondtam, és odanyújtottam neki a telefont.
-Hmm. Az első közös képünk.
-Az első csókunk.-mondtam halkan, de nem elég halkan mert meghallotta.
-Kár, hogy nem józanul történt meg.-tettem még hozzá.
-Megismételhetjük, józanul.-emelte ki a józanul szót.-Persze csak ha nincs ellenedre.
Mielőtt válaszolhattam volna, megcsókolt. Persze, hogy nem volt ellenemre, egyből visszacsókoltam. Mikor elváltunk, rám nézett.
-Elmegyek fürdeni, ha nem gond.
-Dehogy, menj csak nyugodtan.
Elment fürdeni, én meg kimentem az erkélyre, de az ajtót magamra zártam. Rágyújtottam, és már a második szál cigit szívtam, mikor Lou eszeveszetten verte az ajtót.
-Lina, dobd el azt a kurva cigit. Tudod, hogy nem szeretem. És engedj ki.
Kinyitottam az ajtót, és a cigit beleraktam a hamutálba.
-Ugye tudod, hogy így vissza fogsz szokni rá?
-Most nem érdekel. Le kell vezetnem a stresszt, és dühöt. Ha nem akarod, hogy a pengéhez nyúljak, akkor hagyd ezt most rám.
-Rendben. De kérlek ne szokj vissza rá.-mondta majd egy puszit nyomott a nyakamra.
-Nem fogok, ígérem.-mondtam és szorosan átöleltem. Átkarolt, és magához húzott. Hozzábújtam, majd arra eszméltem fel, hogy az ágyamban fekszek.
-Louis, mi történt?
-Elájultál. Lina mi a bajod? Ez már nem először fordul elő.
-Ööö...tudod... kicsi korom óta cukorbeteg vagyok. Úgy tűnik, hogy leesett a vércukorszintem. Este nem adtam be az inzulint magamnak.
-Mégis miért nem mondtad eddig?
-Mert féltem.
-Mitől?
-Nem tudom. Talán attól, hogy velem fogtok foglalkozni, és mindenki erről beszél majd. Teher lettem volna számotokra. Titokban akartam tartani. Örökre.
-Lina, te sosem leszel a terhünkre, ezt jegyezd meg.-mondta majd megcsókolt.

22.rész - Nekem még élni kell!

22.rész

-Gyere, kint megbeszéljük.-mondta Emily, és elindult kifelé.
-Héé, csajok, hova mentek?-kérdezte Brandon.
-Csak levegőzünk egy kicsit.-válaszoltam neki, majd kint is voltunk.
-Lina, látszik rajtad is és Louison is, hogy szeretitek egymást.
-Emily, kérlek ne mond el senkinek. Úgy néz ki, hogy összejövünk.-mondtam, és lehajtottam a fejem.
-De hát ez tök jó.
-Lehet. De Zayn után, most Louis?! Nincs nálad cigi?
-Azt hittem, hogy leszoktál. Zaynnel ne foglalkozz.
-Leszoktam, de most muszáj elszívnom egy szálat.
-Tessék.-nyújtotta felém a dobozt.
Emily bement, azzal az indokkal, hogy neki nagyon kell pisilnie, én meg kint maradtam egyedül. Hallottam ahogy a többiek nevetnek. Egyértelműen jól éreztem magam, és a látszat szerint Louis is. Bementem, és visszaültem Louis mellé, aki egyből megérezte a cigiszagot.
-Te cigiztél? Vagy csak Emily?-kérdezte halkan.
-Cigiztem. Majd később elmondok mindent.
Hajnali 2-kor mindenki lefeküdt, ott ahol tudott. Mi Louissal a földön aludtunk, egy takarón..Hát kényelmes volt, mit ne mondjak...Reggel 11-kor keltünk. Mindenkinek fájt valamije, kivéve nekem és Emilynek. Mindig is jól bírtuk a piát. Louis kínzó fejfájással kelt fel.
-Valaki hozzon egy fájdalomcsillapítót.-üvöltött Louis.
Nina behozott egy fájdalomcsillapítót a konyhából, és mindenki úgy rávetette magát, mintha valami kincs lenne. Ekkor megcsörrent a telóm. Demi hívott.
-Mindjárt jövök.-szóltam a többieknek, és kimentem a kertbe.
-Szia Demi.
-Szia csajszi. Miért nem szóltál, hogy jössz Amerikába? Nem megyünk el valamerre ma?
-Bocsi, elfelejtettem, meg hirtelen jött az egész. De mehetünk. Délután 4 fele megfelel?
-Persze. Amúgy mi van közted és Niall között? Láttam a képeket.
-Majd elmesélem, így most hosszú.
-Rendben. Na puszi, sziaa.
Mielőtt válaszolhattam volna, lerakta.
-Louis, induljunk haza.-szóltam oda neki, mikor épp répát evett.(?)
-Na sziasztok srácok, jó volt a buli!-mondtam a többieknek.
-Örülök, hogy jól érezted magad. Remélem legközelebb is jöttök.-mondta Nina, majd megölelt.
-Lina, majd hívj még.-ölelt át Emily.
Elindultunk haza. Majdnem egész úton csöndben voltunk, mikor Lou rákérdezett:
-Szóval...miért cigiztél este?
-Tudod...két éve, mielőtt bekerültem volna a rehabra, cigiztem. Emilyvel elsős korunk óta osztálytársak, és legjobb barátnők vagyunk. 7.-ben úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk, mivel csak egyszer élünk. Aztán rászoktunk. Én 1,5 évig cigiztem, ő azóta is.
-Értem. De remélem nem szoksz vissza.
-Nem szeretnék.-mondtam, mikor beléptünk az ajtón. Senki nem volt otthon. Még nem is írtak, hogy hová mentek. Nagyon megijedtem, pánikba estem.
Aztán anyu felhívott.
-Anyu?! Hol vagytok?
-Szia kicsim. Sürgősen Magyarországra kellett jönnünk, mivel...
-Mi történt?-kérdeztem sírva.
-Mama meghalt.-bőgni kezdtem. Kiskorom óta nagyon szerettem őt, nyáron mindig vele voltam. Mikor 12 éves lettem, elhatároztuk mamával és papával, hogy amint betöltöm a 18-at hozzájuk költözök. Utoljára a születésnapján láttam, decemberben.
-De mi? És hogy? És mióta tudjátok?-üvöltöttem a telefonba.
-Reggel hívott a papa. 2 napja került kórházba, de erről nem tudtunk.
-De anyu! Ez nem lehet igaz. Nem tudom feldolgozni.
-Sajnálom kincsem. Most le kell tennem. Szia!
Ott ültem a földön, egyedül, összehúztam magam. Nem tudtam feldolgozni, hogy elveszítettem azt az embert, akivel kicsi korom óta a legjobb volt a viszonyom. Aztán Louis ült le mellém.
-Mi történt?-kérdezte, majd egy puszit adott az arcomra.
-A mama...
-Mi történt vele?
-Meghalt..-mondtam ki, és üvöltöttem dühömben. Legszívesebben utána mentem volna. Azonnal!
-Naaa, psszt. Tudom milyen érzés.
-Neked is meghalt a mamád?
-Igen, mikor még 14 voltam.
-Sajnálom. Tudod..amikor 12 voltam, elhatároztuk mamáékkal, hogy amint betöltöm a 18-at hozzájuk költözök.
-Én is sajnálom. Nagyon rossz érzés. Megértem ha most dühös vagy, és nem vagy kíváncsi senkire.
-Sajnálom Lou. Felmegyek, lepihenek egy kicsit.
-Rendben.
Felmentem a szobámba, de lepihenés helyett leültem az éjjeli szekrényem mellé, és a kezembe vettem a pengét. Gondolkodtam rajta, hogy megtegyem-e, de végül megtettem... És a kezemből már folyt a vér. Most nem akartam magamnak fájdalmat okozni, most csak a másvilágra akartam kerülni, hogy mamával lehessek. Ekkor Louis rontott be a szobámba.
-Lina, normális vagy? Fejezd be most rögtön!
-Nem, Louis most hagyj! Nem akarok tovább élni. Vele akarok lenni, csak vele!
-Megértelek Lina. De ez nem megoldás. Gondolj bele, hogy hányan vannak itt, akik szeretnek téged!
-Mégis hányan Louis?
-Sokan. Ha most elmész, hányan fognak sírni utánad? Hányan akarnak utánad menni? Nélküled nem lenne értelme az életünknek. Lina! Gondolj bele.
-Max a szüleim, és az öcsém fog sírni utánam. Senkinek nem hiányoznék. Eltelne 1-2 nap, és mindenki elfelejtené, hogy én már nem vagyok. Mindenki élné tovább az életét.
-Ez nem így van. És ezt te is tudod. Most hagylak, hogy átgondold, de kérlek ne csinálj hülyeséget.
-Jó.
Louis kiment, én meg leraktam a pengét. Igaza van. Kinyitottam az éjjeliszekrényem fiókját, amiben még mindig ott volt egy doboz cigi, amit a rehab előtt vettem. Még fel sem volt bontva. Kivettem a fiókból, egy öngyújtó kíséretében, és kimentem az erkélyre, hogy rágyújtsak. Reálisabb megoldás, mint az öngyilkosság, az biztos. Mikor már a 3. szál cigit szívtam, Louis hátulról átölelt, és kivette a kezemből.
-Louis, add vissza.
-Tudod, hogy nem örülök neki. De inkább ez, mint a penge.-mondta, majd visszaadta a cigit. Gyorsan elszívtam, és bementünk a szobába. Leültem az ágyamra és bámultam magam elé. Igazából csak most fogtam fel, hogy az előbb mit tettem. Mama sem szeretné ha utána mennék. Nekem még élni kell! Még vár rám a jövő. Még rengeteg dologban kell részesülnöm.

21.rész- A házibuli

21. rész

Louis álmában ordítozott. Már mindenki felkelt rá, de anyuéknak mondtam, hogy menjenek nyugodtan aludni, majd én megnyugtatom. 30 percbe telt, de végül sikerült. Reggel fáradtan keltem ki az ágyamból. Louis még mindig ott szuszogott mellettem. Olyan kis édes volt.
Gyorsan összeszedtem a cuccom, és elmentem zuhanyozni. Épp hogy magamra tekertem a törölközőm, Louis nyitott be.
-Őőő, bocsi..én csak.. Azt hittem, hogy a konyhában vagy. Máris megyek.-elpirult. Mi a fene van velünk? Ha meglátjuk a másikat "lenge öltözetben" máris elpirulunk.
-Nyugi Louis. Maradhatsz, én már kész vagyok.-mondtam mosolyogva, majd mellém jött, és megölelt.
-Sietek.
-Rendben. Én a konyhában leszek, kajálok valamit. Neked csináljak valamit?
-Van itthon répa?-kérdezte nevetve.
-Igen, van.
-Akkor én csak azt kérnék.
-Oké.
Kimentem a fürdőből, majd megcsörrent a telóm. Niall volt az.
-Szia.
-Igen minden rendben van.
-Akkor mond most.
-Jó, akkor 1 óra múlva camon, szia!
Letettük, közben kész lett Louis. Egy szál törölközőben volt, ami a derekán volt megkötve.
-Ki volt az?
-Niall. Beszélni akar velem.
-Lina, valamit el kell mondanom. Szerintem Niall is ezt akarja majd elmondani.
-Akkor mond.
-Hát. Ezt az egészet Niall-el ketten találtuk ki.
-Mit?
-Azt, hogy Niall kavarjon veled. Mert én..
-Te?
-Én szeretlek téged. És Niall mondta, hogy ahogy rám nézel, szerinte te is szeretsz engem. És kitaláltuk, hogy Niall el kezd veled kavarni, hogy ráébresszen arra, hogy engem szeretsz-e. És amikor mindig engem hívtál amikor baj volt, már tudtuk az igazságot...
-Értem.
-Nem haragszol?
-Nem. Sikerült ráébresztenetek az igazságra.-elpirultam, és leültem az ágyamra.
-Akkor, most mi van?
-Szeretlek téged. De amíg itthon vagyunk, addig csak olyan legyen a kapcsolatunk, mint a barátoknak.
-Értem. Rendben.-mondta, és leült mellém az ágyra, és nyomott egy puszit az arcomra. Elmosolyodtam, majd felálltam, és elindultam a konyhába. A folyosóról még visszakiabáltam Louisnak.
-Lou, 2 perced van, különben nincs répa!
Amikor leértem a konyhába, senki nem volt lent. Reggel 10 óra volt. A hűtőn találtam egy cetlit.
"Sziasztok! Elmentünk dolgozni, csak későn este érünk haza. Andy egyik barátjánál van, ott is alszik. Reggeli a hűtőben. Puszi"
Kinyitottam a hűtőt és tele volt palacsintával. Nyami. Megérkezett Louis is.
-Na hol a répám?
Elkezdtem röhögni, ő meg csak értetlenül nézett rám. Leültünk kajálni.
-Louis?!
-Igen?
-Tudod.. amikor összejöttem Zaynnel, már akkor is azt éreztem, hogy téged szeretlek. Aztán annyit beszélgettetek Niall-el, hogy sejtettem, hogy készültök valamire. Ezért mentem bele Niall játékába.
-Értem. Szóval tudtad...
-Nem tudtam, csak sejtettem. Na de készülődjünk, nem sokára buli!-kacsintottam rá.
Elindultam a szobámba, de Louis nem jött utánam... Előkaptam egy zöld pánt nélküli ruhát, ami combközépnél kicsit feljebb ér. Ez a ruha még sosem volt rajtam, mert mindig úgy láttam, hogy nagy darab vagyok hozzá. De most eljött az idő, hogy felvegyem. Megkerestem a fehér magassarkúmat, és egy-két kiegészítőt. Bementem a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam. Mikor kimentem, Louis ott állt egy szál boxerben, és idegesen bámult maga elé.
-Louis, mi baj?
-Mit vegyek fel?
-Ez most komoly? Te mindenben jó nézel ki.-közelebb mentem hozzá, és átöleltem.
-De édes vagy. Köszönöm. Hmm, de csinos vagy.-mondta majd szorosan magához húzott.
-Köszönöm. De öltözz, aztán induljunk.
/30 perc múlva, a buliban/
-Sziasztok.-köszöntem, amikor beléptem Nináékhoz, kézen fogva Louissal?!
-Linaaa.-üvöltötték egyszerre.
-Gyertek beljebb.-jött oda Nina.
A buli nagyon jó volt. Amikor már mindenki elég ittas állapotban volt, Brandon kitalálta, hogy üvegezzünk.
-Szóval aki nem csinálja meg a feladatot az iszik.-mondta Brandon.
-Brandon, te kezdesz ha te találtad ki.-üvöltött Branddel Greg.
-Jó jó.-pörgetett.
-Hmm. Any, felelsz vagy mersz?
-Merek.
-Akkor smárold le Greget.
-Mennyit kell inni?-kérdezte röhögve Any. Brandon kitöltötte a piát, és odanyújtotta Anynek. Egyből lehúzta...Jól bírja.. Any pörgetett, és Louisra mutatott az üveg vége.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek.
-Jóó, akkor... vedd le a pólód, menj ki a kertbe, és smárold le Linát.-óó, csak ezt ne..
Louis elkezdte levenni a pólóját, megfogta a kezem, és húzni kezdett maga után a kertbe. A többiek persze jöttek utánunk. Megálltunk a teraszon, Louis megfogta a derekam, egyre közelebb hajolt, és...megcsókolt. Közelebb húzott magához, és tartott. De annyira, hogy nem tudtam tőle elválni. A többiek már húú-ztak..Ekkor eltoltam magamtól. Rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel. Nina szakított minket félbe.
-Khhm..játszanánk tovább?
-Persze, jövünk.-mondta Louis és kézen fogott.-Kár, hogy így került sor az első csókunkra.-súgta a fülembe. Bementünk és visszaültünk a helyünkre.
-Itt lesz valami.-súgta a fülembe Emily.
-Ezt meg honnan veszed?-néztem rá, kikerekedett szemekkel.

20.rész - Furcsa üzenetek

20. rész

Twiterren jó pár érdekes tweet fogadott. Például Louis kiírta:

@Louis_Tomlison minden rendben van velünk! @NiallOfficial @Real_Liam_Payne ne aggódjatok, amint felkeltünk, felhívunk titeket. minden rendben, kicsit kikapcsolódunk. xx

aztán Niall is írt:

@NiallOfficial srácok jelentkezzetek! @linajones @Louis_Tomlison irjatok, hívjatok akármi!!!

Mivel Louis azt írta, hogy minden rendben, és majd reggel hívjuk őket, ezért nem írtam neki vissza. Felnéztem még Facebook-ra is, ahol fogadott egy érdekes üzenet...

Brandon Sway

Szia! Hallom, hogy Amerikában vagy. Mi lenne ha találkoznánk? Holnap lesz egy házibuli Ninánál, gyere el, csak az osztály lesz ott. Már hiányzol mindenkinek! Kérlek válaszolj:) szia<3

Brandon a volt osztálytársam... visszaírtam neki. Nem igazán voltunk jóban, egyszer jártunk, kb 2 hónapig.

Lina Jones

Szia! Igen itt vagyok. Köszönöm a meghívást, talán benézek, de csak akkor, ha jöhet egy barátom is. Vele jöttem haza, nem hagyom egyedül. Holnap hánykor lesz? Szia..:)

Brandon Sway

Persze, hogy jöhet! Minél többen, annál jobb ;) Örülök, hogy válaszoltál. Azt hittem, hogy a történtek után nem is leszel rám íváncsi. Holnap délután 4-kor kezdődik, és ottalvós házibuli. Ki a barátod? :) Nagyon várunk!

Lina Jones

Ne hidd, hogy a buliban a nyakadba fogok ugrani! Rendben, még megbeszélem anyuékkal. Louis! 

Közben kijött Louis a fürdőből.
-Kivel beszélsz?-ült le mellém, egy szál boxerben. Kicsit megbámultam, ezért nem válaszoltam neki.
-Hahóó, Lina!
-Ja bocsi, csak izé... Kicsit elbambultam..a kockáidon..vagyis izéé.-lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy elpirultam.
-Semmi gond. Bámulhatod.-mondta röhögve.
-Köszönöm, hogy megengeded.-mosolyogtam rá.
-Szóval kivel beszélsz?
-Egy régi osztálytárs. 9.-ben 2 hónapig jártunk. Meghívott holnap egy házibuliba.
-És mész?
-Nem csak én megyek!-kacsintottam rá.
-Hát akkor ki megy veled?
-Jajj, téged is meghívtak te!-bokszoltam a vállába egyet.
-Áúú.-simogatni kezdte a vállát.-Rendben, akkor megyünk!
-Hát, még anyuval le kell beszélni.
-Hagyd csak rám.-mondta majd kiment a szobámból, de előtte felvett egy pólót.
Kb. 2 perc múlva vissza is jött.
-Elintézve!
-Hogy csináltad? Nekem általában nem engednek meg semmit.
-Mondtam, hogy megyek én is és, hogy már találkozni akarsz a volt osztályoddal.
-Köszönöm.-ugrottam a nyakába.
Közben írt Brandon.

Brandon Sway

Gondoltam, hogy nem fogsz a nyakamba ugrani. De remélem, hogy beszélünk majd. Oké, de siess, mert tudni kéne, hogy hányan jönnek. Louis? Milyen Louis?

Lina Jones

Beszélni, beszélhetünk... Megyünk! :P Louis Tomlison. De kérlek ne mond a többieknek, nem szeretné, ha miatta menne tönkre a buli. Na de megyek aludni, szia jóéjt:)

Brandon Sway

Király!:) Oké. Szerintem hamar megszokják majd! szia jóéjt<3 :)

Kikapcsoltam a laptopot, és bebújtam az ágyamba. Végre az itthoni, puha ágyam. Louis még levette a pólóját, majd bebújt mellém, és átölelt. A mellkasára tettem a fejem, és lehunytam a szemem.
-Jóéjt hugi.-mondta Louis két ásítás között.
-Jóéjt, bátyus.-mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára. Hamar elaludtunk. Viszont ami éjjel történt, arra egyáltalán nem számítottam...

19.rész - Első nap

19.rész

-Anya!-ugrottam a nyakukba.-Mit kerestek ti itt?
-Louis felhívott minket, hogy hazajöttök egy kicsit.
-Louis.-néztem rá sunyin.
-Bocsi, de gondoltam valahogy haza kéne jutnunk.
Elnevettem magam. Rég volt ilyen jó kedvem.
-Na indulás.-mondta apu.
-Várjunk csak! Hol van Andy?
-Edzésen.
-Milyen edzés?
-Elkezdett kézizni.-könnybe lábadt a szemem.
-Mi a baj?-jött mellém Louis.
-Semmi..csak régen én is kézizni akartam, de már idős voltam ahhoz, hogy elkezdjem.
-Pont ezért kezdte el Andy.-mondta anyu, majd megölelt.
-Mi?
-Azt mondta, hogy szeretne elkezdeni kézizni, mert ha te nem tudtál tavaly csapatba játszani, akkor egy kis örömet szerez neked azzal, hogy most ő is kipróbálja. Nagyon szereti.
-Istenem. Már úgy hiányzik.
-Ne aggódj, nem sokára láthatod.-ölelt át Louis.
-Már alig várom.
-Akkor indulás.-mosolygott apu.
20 perc múlva haza is értünk.
-Otthon, édes otthon.-mosolyogtam.
-Azta! Csoda szép ház.-döbbent le Louis.
-Sajár építésű.-büszkélkedett apu.
-Nagyon jó.
-Menjünk beljebb.-jött anyu is.
-Andy mikor jön?
-3 óra fele.
-Szóval van 25 perc addig?!
-Jól látod!.-nevetett apu.
Felmentem a szobámba, és minden úgy volt, ahogy akkor hagytam, amikor elmentem Londonba. Megnéztem a képeimet, amik ki voltak rakva. Eszméletlen, hogy mennyit változtam 5-10 év alatt. Aztán megláttam egy képet magamról, amikor bent voltam a rehabilitációs központban. Könnybe lábadt a szemem. Az éjjeli szekrényemhez mentem ahol megtaláltam a pengét, amivel mindezt elkövettem. Még véres volt. Itt már sírtam... A kezemre néztem. Még látszanak a hegek. Rajta a Family tetoválással. Rájöttem, hogy a családom ad nekem erőt. Ekkor Louis jött be a szobámba.
-Bocsi, én csak.. Lina mi baj?
-Semmi. Csak...végignéztem a képeimet...
-És ezért sírsz?
-Csak találtam egyet, ami sokat jelent nekem..
-Melyik az?
-Csukd be az ajtót.-becsukta, majd beljebb jött.-Ez az!-odaadtam a kezébe.
-Ez a rehabon készült?
-Igen. Itt kerültem be. Ez egy fordulópont volt az életemben.
-Naa, ne sírj.-odahúzott magához.
-Louis ez nehezebb mint hittem.
-Lina, figyelj rám. Nem nehéz, csak túl kell rajta jutni. Meg kell szabadulni az emlékektől.
-De Louis, a hegektől nem tudok megszabadulni. És nem is szeretnék. Ezek olyan emlékek számomra, amik megváltoztatták az életem...
-Értem, de ha mindent megtartasz ami erre emlékeztet, akkor tényleg nehéz lesz!
-Nem számít. A lényeg, hogy olyanok vannak mellettem, akik fontosak, szeretnek, mellettem állnak, és támogatnak...mindenben!
-Én melletted vagyok.
-Köszönöm.-mondtam majd szorosan átöleltem.
-Na menjünk le, nézzük meg, hogy itt van-e már az öcséd.
-Rendben.
-Várj! Előbb igazítsd meg a sminked, kicsit elkenődött.-mosolygott.
-Hupsz.-elpirultam.
-Gyere segítek.-letörölte a sminkem -Így szebb vagy.
-Köszönöm:$
Lementünk, és amikor a lépcső felénél jártam, meghallottam Andy hangját.
-Itt van.-suttogtam Louisnak.
-Akkor menj oda hozzá. Ő nem tudja, hogy itthon vagy.
/Nappaliban/
-Anyu, mikor jön haza Lina? Már lezárult a tanév, nem?
-De, nemsokára jön.
-Már nagyon várom. Rettentően hiányzik.
Anyu megölelte, én pedig odamentem mögé. Amikor elengedte anyut, megütögettem a vállát, ő pedig ijedten fordult hátra.
-Linaa.-ölelt át.-Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem.
-Meddig maradsz itthon?
-Még nem tudom.
-Ne menj vissza, kérlek!
-Andy muszáj lesz.
-Őőő, Lina beszélhetnénk egy kicsit?-szólt közbe Louis.
-Persze. Egy pillanat és jövök Andy.
/Lina szobája/
-Lina. Mi a srácokkal nem messze lakunk Londontól, és a házunk mellett van egy hatalmas eladó családi ház. Mi lenne ha kiköltöznétek? Családostul?!
-Louis, ez remek lenne, de sajnos nem tudjuk fizetni. Ezért tettem le most az érettségit, hogy elmenjek dolgozni, és kicsit segítsem őket...
-Lina, ezen ne múljon! Majd mi kifizetjük nektek.
-Nem Louis, szó sem lehet róla!
-De! Kérlek! Így közelebb lennétek. És többet lehetnél Niall-el. Ha visszaköltözöl ide, akkor nagyon keveset találkoztok majd...
-Rendben. De csak a felét fizethetitek akkor!
-Rendben. Köszönöm.-mondta, majd szorosan megölelt.
Andy jött be a szobámba.
-Lina ő a barátod?
-Andy, ő a haverom. Szinte már a bátyám. Ő Louis. Louis, ő Andy.
-Szia.-nyújtotta a kezét Andynak.-Louis vagyok. Remélem jól kijövünk majd.
-Szia.-Andy megfogta a kezét...eddig jó.-Én is remélem. Csak ne vedd el a nővérem tőlem.
-Ne aggódj, nem fogom.-mondta Louis mosolyogva.
-Akkor jó.
/eközben Londonban/
~Niall szemszöge~
-Hol a faszomban lehetnek? Egyik sem veszi fel a telefonját.-üvöltöttem. Nagyon aggódtam értük.
-Nyugi Niall, biztos jól vannak.-nyugtatott Liam.
/Amerika/
~Lina szemszöge~
-Lina, gyere egy picit.-üvöltött anyu a konyhából.
-Mindjárt jövök Louis. Érezd magad otthon.
Lementem, majd anyuékkal találtam magam szemben.
-Lina, figyelj. Louisnak nálad kéne aludnia mivel a vendégszoba tele van pakolva. Remélem nem gond.
-Dehogy!
-Köszönöm. De semmi hülyeség.-mondta anyu szúrós szemekkel.
-Anyu! Ő olyan mintha a bátyám lenne!
-Rendben. Na nyomás aludni! Jó éjt.
-Jó éjt.-mielőtt felmentem volna, öntöttem 2 pohát narancslevet.
Felmentem a szobámba, és Louis még mindig ott volt.
-Tessék, ezt neked hoztam.-nyújtottam neki az egyik poharat.-Éhes nem vagy?
-Köszönöm, és nem.-mosolygott.
-Őőő, meg kéne beszélnünk valamit.
-Mond csak.
-Szóval..Itt kéne aludnod a szobámban velem, mivel a vendégszoba tele van. Ha baj, akkor én lemegyek a nappaliba.
-Dehogy baj!-mosolygott.-Majd én vigyázok rád.
-Köszönöm Louis. Mész fürdeni, vagy mehetek?
-Menj nyugodtan, én még felhozom a cuccom.
-Rendben. Sietek.
Összeszedtem a cuccomat, majd bementem a fürdőmbe. Gyorsan lezuhanyoztam. Kivételesen 10 perc alatt végeztem. Gyorsan felvettem a pizsinek kinevezett pólót és franciabugyit. Nem vagyok szégyenlős, meg Louis már látott így. Kimentem a szobámba, és Louis már az ágyon ült, és laptopozott.
-Mehetsz zuhanyozni.-mondtam, és leültem az ágyra.
-Rendben.-rám nézett.-Whááóó. Gyönyörű vagy.
-Köszönöm. Na de menj csak fürdeni.
-Merre van a fürdő?
-Az az ajtó.-mutattam a fürdőm fele.
-Sietek.
-Rendben.
Míg Louis fürdött, én felmentem twitterre...

18. rész- Utazás Amerikába

18.rész

Ahogy közeledtünk Lina szobája felé, felismertük a hangokat... Zayn és...

~Niall szemszöge~

Amikor kijöttem a fürdőből láttam, hogy Lina a földön fekszik, eszméletlenül.

-Itt meg mi a faszom történt?-üvöltöttem a fiúkkal.

-Niall, Lina elájult.-mondta Justin.

-Látom, de mitől? Mi történt? 

Senki nem válaszolt.

-Válaszoljatok, ti gyökerek!

-Niall, kussolj! Inkább hívj orvost.-üvöltött rám Zayn.

A veszekedés közben Lina észhez tért.

-Mi történt?-kérdezte.

-Lina, jól vagy?-odaszaladtam hozz, és felültettem.

Eközben a többiek rontottak be a szobába.

-Mi történt?-kérdezte Louis.

-Elájult. 

-Jól vagy, Lina?

-Igen, minden rendben, de most békén hagynátok? Louissal szeretnék beszélni.

-Persze, nálunk leszünk.-mondtam majd adni akartam egy puszit neki, de elfordította a fejét.(?)

~Lina szemszöge~

-Louis. Mi lenne ha elutaznánk egy kicsit? Kell egy kis idő. Legalább 1 hét.

-Még is hova akarsz menni?

-Mondjuk haza.

-Amerikába?

-Igen. Kérlek Louis.

-Rendben. Mikor menjünk?

-Amint vége van a tanévnek. 1 hét múlva!

-Rendben.

-Köszönöm.-mondtam majd megöleltem.

Louis kiment, én meg elkezdtem tanulni, ugyanis holnap van az érettségi.

/3 nap múlva/

-Na, itt van a kis leérettségizett hölgy?!-mosolygott Liam.

-Itt ám!-mondtam eszméletlen nagy mosollyal.

-Gratulálok.-jött mellém Niall, és átölelt.

-Köszönöm. Louis beszélhetnénk?

-Persze, jövök.

Bementünk hozzám, Louis leült az ágyamra.

-Louis! Én úgy szeretnék lelépni, hogy ők nem tudják.

-És azt meg hogy?

-Nem tudom, mondjuk..

-Na látod! Te sem tudod! Pakolj össze és este indulunk.

-Rendben.

/este 10 óra/

-Na srácok, én elmentem aludni! Jó éjt!

-Ne menjek veled?-húzogatta a szemöldökét Niall.

-Nem kell, most szeretném kipihenni magam. Hosszú napom volt.

-Rendben.-mondta szomorúan.

-Jó éjt!

Elmentem a szobámba, és elindultam zuhanyozni. Körülbelül fél órát zuhanyoztam, mikor úgy döntöttem, hogy összekészülődök az utazásra. Kiszálltam a zuhany alól, magamra tekertem a törülközőt, és benyitott Niall, mindenféle kopogás nélkül...Még jó, hogy kiszálltam már.

-Szia Niall. Kopogni luxus?

-Bocsi. Légyszi aludj velem!-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Niall, nem! Pihenni szeretnék.

-Hát jó.-mondta majd kiment, és becsapta maga után az ajtót.

Összepakoltam egy jó pár ruhát a bőröndbe. Inkább belegyűrtem őket. Éjfélkor megcsörgettem Louist.

-Szia Lina.-szólt bele.-10 perc és indulhatunk.

-Rendben.

Felvettem egy magassarkú cipőt, a bőrkabátom, és egy párducmintás sálat. Kimentem a szobából, és Louis is akkor jött ki. Bezártam a szobám, és elindultam Louis felé.

-Alszanak?

-Igen, úgyhogy nyomás.

Elindultunk, majd a suli előtt beszálltunk Louis kocsijába.

-Biztos ezt szeretnéd?

-Igen.

Beindította a motort, és egyre jobban távolodtunk a sulitól. Egyre kevésbé éreztem azt a szorító érzést a többiek miatt. Jó lesz egy kicsit távol lenni tőlük. Tudok majd gondolkodni egy kicsit. Csak én, Louis és a családom. A gondolkodásomból Louis zökkentett ki.

-Hahó! Megérkeztünk a reptérre.

-Ja, tényleg. Bocsi, csak gondolkodtam.

-Jól van, na nyomás.

A reptéren gyorsan becsekkoltunk, és elindultunk a gép felé. Beszálltunk, megkerestük a helyünket, és pár percen belül már szálltunk is fel.

-Izgulsz?-kérdezte egyszer csak Louis.

-Miért?

-Hát..nem tudom, hogy mikor láttad utoljára a családod.

-Ja. Már nagyon várom. Örülök, hogy megismerhetnek téged.

-Én is. De most pihenj.

5 óra múlva a hangosbemondóra keltem fel.

"Kérem üljenek a helyükre és helyezzék az üléseiket függőleges helyzetbe, a leszállást megkezdjük."

A reptéren anyuék vártak. De honnan tudták, hogy megyek haza?